A Covid-19 világjárvány előtt a kisfalu lakosságának a kétszerese fordult meg benne látogatóként. Évente mintegy 1000-1200 fő ismerkedett az Érmellékkel, mintegy sajátos néprajzi tájegységgel. Az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Ázsia különböző részéről, Magyarországról és az országból is számos vendég találkozhatott itt a régió történelmével, kultúrájával.
A századok folyamén az épületnek szinte folyamatosan voltak lakói. Legyen szó tulajdonosokról, bérlőkről vagy szervezetekről. Ma pedig egy sajátos együttműködésnek a helye. Mert tulajdonosa a községi önkormányzat, felújítása európai pályázatokon keresztül történt, miközben kiállított tárgyainak gazdái pedig a kultúra újkori mecénásai, akik saját gyűjteményeiket bocsátják közszemlére (Kéri Gáspár – Székelyhĺd, Mold Máriusz – Nagykároly).
Antik bútorok, kézmúves mesterségek, népművészeti tárgyak, és egy kevés művészettörténet fogadja a látogatókat. A hét minden napján 8 és 16 Óra között, hétvégén pedig csoportok számára is nyitva tartunk (hétvégi látogatás telefonos egyeztetés alapján: 0753293549 vagy 0745451989).
Ugyanitt esküvői fotózás, diákok és tanáraik számára kihelyezett tanórák megtartása lehetséges. Tereink kisebb családi rendezvények megtartására (20 – 30 fő) is alkalmasak. Konferenciák és szakmai előadásokhoz helyszínt és eszközöket tudunk biztosítani. De mindazok számára is ajánlani tudjuk, akik egy kicsit többet szeretnének megtudni Bihar megyének e különleges részéről.
Nagyon röviden Így lehetne összefoglalni az ottományi Komáromi kúria történetét. Az épület históriája az 1700-as évektől elég pontosan követhető. Tudni lehet például azt, hogy ki mikor adta el, ki vásárolta azt meg, majd adta el újra, vagy különböző okoknál fogva mondott róla le.
1723-ban a Komáromi család birtokot vásárol magának Ottományban, amelyet később a Várady Szabó, majd a Jasztrabszky család használ. Utolsó tulajdonosa a mihályfalvi származású Lovass István. Miután állami kézbe kerül, az akkor mégjÓ állagú épületet, nyaralóként adják alkalmanként bérbe. A kommunizmus ideje alatt a helyi termelőszövetkezet rendezkedik be, használják kultúrotthonként és helyszíne a napközis Óvodának. A 90-es években újra bérlőkhöz kerül, akik egészen addig lakhatják, ameddig csak azt az épület állaga engedi. 2010-tŐl fogva európai források jelentenek reményt, az akkor már műemlékké nyilvánított épületegyüttes számára.
Ezzel a szlogennel indul útjára az a pályázati ciklus, amelyben a szalacsi Önkormányzat is részt kap. A Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Gyula, Magyarország) európai forrásokra pályázva Bihar megyében talál partnerre, Így mintegy 800 ezer eurónyi támogatást kapnak a jelentkezők arra, hogy bemutatóházakat alakítsanak ki (vagy adott esetben újítsanak fel). Így az egykori ottományi birtok új funkciókkal és szerepekkel válik a pályázat által kiállítóházzá, ahol annak a tájegységnek a hétköznapjait igyekszik bemutatni, amely egykor általánosan meghatározta az itt élő emberek mindennapjait. 8 olyan helyiséget sikerül kialakítani, ahol állandó kiállítások várják a látogatókat. A bronzkortól kezdve (amelynek adott része az Ottomány kultúra nevet kapta), az itt élt nemesi családokon keresztül, a helyi református egyházat kiemelve, a vízszabályozás kezdeteitől szinte napjainkig mutatja be, hogyan változott és változtatták természeti környezetét a vidéknek. A kiállítás azzal válik teljessé, amikor Dr. Kéri Gáspár, megosztja a 90-es évek kezdetétől gyűjtött néprajzi és történelmet megidézÓ gyűjteményét, és annak értékesebb darabjait. A restauráláson is átesett termekben antik bútorok idézik meg a XVIII, XIX. századi hangulatot. A gyékényből és vesszőből készített eszközök a paraszti gazdálkodáskultúra megjelenítői. Vagy a több mint 50 darabból álló székgyújtemény, amely első hallásra furcsa lehet, viszont ezeken a tárgyakon keresztül lehet rekonstruálni az azt használó, és készítő embert.
Az állandó kiállítást mintegy kiegészítve ciklikusan időszaki kiállítás is várta a látogatókat. A Kriza János Néprajzi Társaság volt például az, amelynek jóvoltból egy az Erdélyi Értéktárat népszerúsíteni akaró fényképkiállítás jutott el a faluba. 2018 nyarán a székelyhídi diákok fotóit nézhették meg a látogatók, amelyeket Szalacson, Albison, Ottományban készítettek, azok egy-egy emblematikusnak számító helyéről, épületéről. A helyi gyerekek kézműves munkái (kalotaszegi hímzettes) is ugyanitt voltak láthatóak.
A főépületben a múlt, és annak kimerevített aspektusai váltak láthatóvá. Az épületegyüttes kisebbik részében pedig tanácskozások, előadások, népszerűsítő akciók kaptak helyet. Ugyanitt kisebb családi rendezvények szervezésére is adottak a feltételek. Agropanziós lehetőségekről, a magyar nyelv napja alkalmával tartott előadás és presbiteri találkozó is volt már az épületben. Cserkésztalálkozó, délutáni oktatás, kézműves foglalkozások, és polgármesteri találkozó(k) is a régi épületben kaptak helyet. A nagyobb nyilvánosságnak szánt rendezvények közül érdemes még számot adni arról a klasszikuszenei koncertről is (SoNoRo Conac), amely alkalmából teljesen megtelt a Komáromi család egykori fészke. És ugyanígy arra, a konferenciára is érdemes megemlékezni, amelynek házigazdái lehettünk, az: Az archívumok használatának változó kontextusai — címmel. A kétnapos tanácskozás alkalmával Budapestről, Kolozsvárról, Pécsről, Marosvásárhelyről érkeztek kutatók, előadók. 2018 júniusában az ódon falak között volt a projektnyitó konferencia, ami a „Hídtól hídig” címú pályázatnak az indításáról szólt. 2021-ben romániai és magyarországi vállalkozók üzleti találkozóikat bonyolították le ugyanitt.
Egészen 2017-ig egy felemás képet mutatott az épület. A főépület és az egykori cselédszárny már fel lett újítva, azonban a korábbi istálló és a pince még mindig romos állapotban volt. Egy újabb pályázati kiírás által végül ezeket a részeket is sikerült felújítani, valamint sétányokat és parkolóhelyeket kialakítani. Voltaképp ezzel vált teljessé a Komáromi kúria felújítása. Az új terekbe, új kiállítási anyagok kerültek, Így váltak láthatóvá a korábbi egyesületek, ezen belül pedig az önkéntes tüzoltóegylet hétköznapjai. A község testvértelepülésén (Rákóczifalva, Magyarország) élő Balázs Antal és kollégái által restaurált túzoltÓ eszközök, régi pompájukban várják a látogatókat. Az egyesület alapítását és az utána következő időszakot bemutató tárlat, a kazamatában (félig a földben, félig azon kívüli építmény) kapott helyet.
Az építkezéshez tartozik egy másik érdekesség is, amelyet vizes pincének neveznek. Ez a pince a többitől eltérően nem bor tárolására készült, merthogy benne egy forrás és csatorna van, aminek a vizét mintegy 133 méteren keresztül vezették, hogy elláthassa a főépületet és lakóit tiszta vízzel. Hogy a pince is látogatható legyen, ezért kivilágítást kapott, Így később bárki gyönyörködhet benne.
Jövőbeni látogatóink ugyanitt megismerhetik majd a szólónek a helyi kultúrára gyakorolt hatását is.
Helytörténet
Borászat
Tájház
Komáromi Kúria
Látnivalók
L-V: 08:00 - 16:00
© 2022 Comuna Sălacea, Bihor, Romania. Toate drepturile sunt rezervate.
