Dombi Katalin és édesanya Marján Irma információi segítettek a kút, a kerítés és könyöklő helyreállításában és az enteriőr kialakításában. A kút gárdja, az oszlop és a gém tölgyfából készült, a kútostor pedig fenyőfából. Idős Kéri Gáspár 84 éves korában készítette az udvart körülvevő rakottyaveszőkből készült sövénykerítést, melyet szőlővenyige nyalábbal szegtek. A kertet orgona garádja veszi körül, melyet jelenleg ideiglenesen belülről drótkerítés bélel, mely utóbbi arra szolgál, hogy a garádját védje amíg a kipusztult szakaszok helyére ültetett orgonavesszők megerősödnek. A kertben bakator szőlőültetvényt telepitettünk.

 A ház egyik jellegzetessége, hogy félig veremház. A kert felőli hosszabb és a ház végénél levő rövidebb fal félig a földbe van süllyesztve. A kert felőli ablak alsó része a kert földjével egy szinten van.

Falkutatás révén kiderült, hogy az ablakok anyaga, mérete és elhelyezkedése, valamint az ajtók anyaga és alakja más volt és a tüzelő berendezést is átalakították. Az ablakok elhelyezkedése a sarkos berendezésnek megfelelő, tölgyfából készültek, méreteik 47 cm x 47 cm, a nyílók három szemesek. A ház frontjának falán lévő ablak helyének meghatározásában támpontul szolgált az a paticsfalú ház, mely az első teraszon volt és lebontás előtt dokumentációt készítettünk róla. Ablaktáblák nyomát nem találtuk, de védelmi meggondolásból elkészítettük ezeket és téli időszakban vannak felhelyezve az ablakra. A szoba ajtaja mögött befalazva találtuk meg a tölgyfa fali téka ajtajának tokját, mely a bejárati ajtóéval hasonlóságot mutatott és segített annak rekonstruálásában, ugyanis a felső pánt mintául szolgált. A külső fenyőajtó küszöbe alatt megtaláltuk az eredeti tölgyfaajtó küszöbét. Ez alapján rekonstruáltuk a ház mindkét ajtajának tokját, melyek tölgyfából készültek. A szintén tölgyfából készült fakilincses nyílójuk lent a küszöbbe vájt mélyedésben, felül pedig a tokhoz rögzített tölgyfapántban forog.

 A bejárati ajtó melletti fal javításakor bukkantunk arra az ajtótok melletti 15 x 15 cm nyílásra, melyen keresztül benyúlva lehetett bezárni a makkos fazárral az ajtót. A nyíló kialakításának az egyik ottományi szőlőspajta hasonló felépítésű ajtaja szolgált mintául.

 A szalacsi tájház sok tekintetben hasonlóságot mutat az érmelléki felmenő falú szőlőspajtákkal. Ez a hasonlóság segített a szoba tüzelőberendezésének kialakításában is. A ház megvásárlásakor a szobában volt berakott spór, de a fal tapasztásakor kiderült, hogy innen eredetileg a füstelvezetés a szabadkéményben más helyen volt, ami a létavértesi szatmári pajta tüzelőberendezésére emlékeztetett, ezért ezt rekonstruáltuk Pataki Emőke műemlékvédelmi szakmérnök fotói és technikai rajzai alapján. Emellett szólt az is, hogy a szabadkémény váza és a tűzhely váza hasonló felépítésű. A kamrában található a szoba felőli sarokban a szögletes sütőkemence elő és oldal padkával. A padka létezéséről a falkutatás révén győződtünk meg és kiderült az is, hogy a tapasztott szabadkémény tetejét levágták és a kemence elejétől kiindulva beépítettek egy vályogkürtőt, amely téglakéményben végződött. A vályogkürtőn vezették el a kemence és a szobában lévő berakott spór füstjét. A szabadkéményt továbbra is használták füstölésre, oly módon, hogy a szabadkémény felől a kürtő oldalába vágtak két nyílást egymás fölött.  Egyiken bejött a füst a szabadkéménybe a másikon távozott. Ha a füstölő nem volt használatban, akkor ezeket a nyílásokat vályoggal lezárták.

  Az így átalakított tüzelőberendezés is figyelemreméltó, de mégis lebontottuk a kürtőt, mert a tájház a XIX. század második felének megfelelő állapotban mutat be egy zsellérparaszt gazdaságot. A szabadkémény levágott részének rekonstruálásában egy érköbölkuti szabadkéményes ház szolgált mintául. Az udvar felőli hosszú és a ház elején lévő rövid fal mellett tornác van, melyet ácsolt vázra rögzített napraforgó kóróból, legifjabb (19 éves) Kéri Gáspár által készült könyöklő vesz körül. Liszkai József székelyhídi asztalosmester végezte nagy hozzáértéssel az ács és asztalosmunkát. Ö még a precíz és régi technikát jól ismerő Cseke Sándor asztalosmestertől tanulta a szakmát. A tapasztás magyar és cigány napszámosok munkája. A nádmunkát a gálospetri-i nádverő csapat végezte.

 Az enteriőr a XIX. század 60-as 70-es éveit idézi. A szoba 3.60 cm x 3.60 cm-es alapterületű, sarkos berendezésű. Másképp nem is lehet, mert az ágy eltakarná valamelyik ablakot. Az ajtó mögött hárságy található, ennek folytatásában gyékénykanapé. Körbe haladva, a következő fal mellett gyékény karosszék, 1873-as feliratú festett bevetett ágy. A kert felöli fal és a kemence felöli fal által bezárt sarokban található a lépcsős tűzhely, mely tölgyfából ácsolt, rakottya vesszővel befont és betapasztott vázra épült vályogból, alatta van hely a tűzifának. A tűzhely folytatásában azzal egybeépítve a kert felőli falon szintén vázas szerkezetű tapasztott padka van, a kemence felőli falon pedig vályogból készült ülőke.  Az ágy előtt két nagyszék (evőszék) és egy alacsony karosszék kisgyermeknek, a padkán gyermekjátékok. A kanapé előtt ácsolt asztal. A kanapé elől lefekvéskor elvették az asztalt és székeket tettek az ülőkével feléje fordítva, rá szalmazsákot helyeztek és így két gyermeknek biztosítva volt a fekvőhelye. Reggel újra rendezték a szobát és a szalmazsákot bevetették az ágyba. A hárságyon és a padkán volt még egy- egy fekvőhely. A padkára szintén nappalra az ágyba bevetett szalmazsákot helyeztek. Az ágyban aludtak a szülők. Ily módon a hattagú Dombi család számára volt elegendő fekvőhely.

 A falon a hárságy alsó vége fölött a rekonstruált falitékában pálinkát tartottak. A kanapé és karosszék fölött festett tányérok függnek, ezenkívül egy katonakép, konfirmációs emléklap és egy bibliai idézet. Az ágy felső végénél található a pipatartó pipával, a tűzszerszám a gatyamadzag húzófa, a mángorló 1852-es felirattal és vésett mintázattal, a ruhakefe. A padka fölött tálak, a tűzhely fölött falitéka konyhai eszközökkel. A tűzhely ülőkéjén faabroncsos vizesdézsa, fölötte dísztörölköző van. Az ülőke mellett kofaszék, ezen ültek tüzeléskor vagy tengerihántáskor. Az ajtóra rögzített fogason van a törölköző, a borotvaélesítő szíj, a kék festős ruha. A hárságy fölött a plafonra rögzített rúdon ruhák lógnak és a kalapok vannak akasztva. A mestergerendán biblia, borotválkozó eszközök. A mestergerenda alatt van a tükör az ágy alsó végénél. A kamara egynegyedét elfoglalja a szabadkémény alatti szögletes kemence és a körülötte lévő padka. A kemence tetején tartották a piszkafát szíjvonót, a sütőlapátot. A kemencéből a füst annak a száján távozik a szabadkéménybe. A kemence szája előtti padkán nyáron főztek. Használtak tűzikutyát, vasháromlábat, bográcsot. Cserépedényekben főztek, a bádogedény később terjedt el, mert akkor még drága volt.

 Az oldalsó padka mellett volt a vonószék és a padkán a székfaragáshoz szükséges szerszámokat helyezte a gazda munka közben. Munka után a szerszámokat és a vonószéket a kemencével átlósan elhelyezkedő sarkában tárolta, ahol más a háznál szükséges szerszámokat is tartott. A kert felőli falhoz a ház vége fele haladva van egy ácsolt asztal rajta edények és putina, egy sulykoló pad rajta tojástartó, paszulytartó, egy hosszú pad alatt szakajtókosarak, a falra akasztva pedig nagy tölgyfaszegeken lóg a gyúrótábla, a mosogatóteknő, a levesbevaló tészta készítésére használt teknő, a kemencés kalácsnak való teknő, a dagasztóteknő. A hosszú padra támaszkodik a bélbontó teknő, a fürösztő teknő, a mosóteknő. Minden teknőnek megvolt a meghatározott funkciója. Például a dagasztóteknőben sohasem bontottak belet.

 A ház vége felőli fal mellett van a tulipános láda 1873-as felirattal, mely egy garnitúra az ággyal. Ebbe helyezték az öltözködéshez szükséges ruhákat. A láda folytatásában következik a bükkfából ácsolt, vésett mintázatú szuszék, benne vászonneművel. Az udvar felőli falon a szerszámok után van a padlásfeljáró létrával. A létra alatt egy ácsolt deszkán található a szemétlapát, a seprű, a locsoló, a vesszőkosár a falra van felakasztva. A mosóteknő fölött a gerendába rögzített faragott tölgyfaszegeken lógnak a családtagok csizmái. A mestergerendán a fal mellett a kasza van akasztva. A mestergerendán vannak még a kaszaélező szerszámok, mosószappan, tollseprű.

  A padláson tartják a mosólócát, a dagasztólábat, a tapogatót, a szövéshez szükséges eszközöket. Ezek láthatók a létrán fellépve. A kemencével szemben ívelt vonalú vályogból készült padkára helyezték a vizes korsót, fölötte a sótörésre használt teknő van felakasztva.

 Az árnyékszéket a kert végébe építették. Téglajárda vezet hozzá, úgyszintén a házhoz és a kúthoz is. A zsellérportához pince is tartozott. Az első tulajdonosok birtoklapján pince is szerepel, mégpedig a házzal azonos szinten a kertel szemben. Jelenleg egy kicsivel lentebb található a házhoz tartozó faelejű pince 1880-as felirattal, amelyet helyreállítottunk és látogatható. A 30 m-es hosszú pince áll a présházból, ahol a búzahombár található, következik a szűkebb pincetorok, mely a pince folyosóval folytatódik. A présház deszkafödémes és favázas, az oszlopok között vert fallal. A deszkafödémet náddal és földdel fedték. A torok és a nemes penésszel borított folyosó nincs téglával kibélelve.

 Ezenkívül még három, különböző típusú pincét sikerült helyreállítanunk, ezek szintén látogathatók.

 A tájház közelében található egy az ottományi kultúrához tartozó bronzkori földvár maradványai, valószínű innen ered a Burga (vár) utca elnevezés. Az erődben feltártak egy 5.20 m széles és 8.8 m hosszú megaron templomot, mely a ottományi kultúra egyetlen feltárt szakrális építménye.

 A tájház és a pince berendezési tárgyai néhány kivételével mind Szalacsról lettek gyűjtve, restaurálásukat Tóth Barna végezte Székelyhídon. A tájház közelében még a tulajdonunkban van két beépítetlen zsellérporta, melyek sátorozásra alkalmasak.    

A tájház látogatása telefonon kérhető, annak fenntartójától és tulajdonosától, Dr. Kéri Gáspártól. +40745451989 (illetve kollégájától Szűcs Györgytől: +40753293549).